Antik díszdoboz, családi címerrel

Ez a címeres díszdoboz ajándékba készült tavaly Karácsonyra. Az alapötlet már hónapokkal korábban megszületett, de a megvalósításig hosszú út vezetett. Először is, a címer maga Kedvesemnek köszönhető – nem ő tervezte, természetesen, de az egyetlen rendelkezésünkre álló forrás egy korabeli, néhol pontatlan, néhol kicsit elnagyolt rajz volt. Ezt szerkesztette, rajzolta újra Oszkár, adott stádiumokban heraldikai tanulmányokat bújva, hogy megfelelő kiindulási pontot kaphassunk.

Magát a fa dobozt készen vettem, szokásos natúr fenyő, amiből aztán még bármi lehet. Számomra ez a “bármi” egyértelműen egy régies benyomást keltő irányvonal kellett legyen. Hogyan antikoljuk hát a fát? Körbejárva a kínálatot sokféle pác, festék s más finomság elérhető ugyan, de valahogy egyik által produkálható eredmény sem tetszett igazán. Mígnem rábukkantam egy remek “receptre” – ki gondolná, hogy hetekre ecetben felejtett vasszög ill. acélgyapot ilyen izgalmas, kicsit szürkés árnyalatú színezetet eredményez?

A doboz antikolása kész, a címer aprólékos kidolgozása, domborítása megvan. A rézlemezt egyébként a fába süllyesztve helyeztem el, hogy a sarkai ne akadhassanak bele semmibe. Már csak egyetlen “apróság” szúrta a szememet… Ezek a készen megvásárolható fadobozok alapvetően rendelkeznek zsanérral és zárral is. Igen ám, de ezek mind antik sárgaréz színben pompáznak, a címerhez viszont mindenképp vörösrezet akartam használni. Kezdetben azt gondoltam, ó, semmi gond, efféle szerelékeket általában antik vörösréz színben is gyártanak. De tévedtem. Bármerre nézelődtem, csak a sárgaréz színűek voltak a porondon, egyedül egy kétes forrásból származó, interneten megrendelhető alternatívát találtam, azzal viszont valahogy nem akaródzott kísérletezni. Nem maradt más hátra: nekiálltam elkészíteni vörösrézből a szükséges elemeket, a zsanérokat és a mágneszárat is.

Ahhoz pedig, hogy fel is tudjam szerelni a gyári alkatrészek helyére, megtanultam szegecselni is. Kicsit nehezítette a dolgot, hogy a lyukak már megvoltak, nem is a legtökéletesebb méretben, úgyhogy a túloldalról támasztékra is szükség volt, nehogy idővel kicsússzanak a szegecsek. Itt eldöntöttem, hogy a következő díszdobozhoz majd mindenképp szerelékek nélküli alapot keresek. 🙂

Kétségkívül az egész folyamat legizgalmasabb pillanata volt, amikor először – próbaképp – összeállítottam a dobozt a saját készítésű alkatrészekkel. Vajon pontosan illeszkedik minden? Rendesen lehet majd nyitni-csukni a dobozkát? Oszkár lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy ügyködöm és közben szorgosan kattintgatta a fényképezőgépet. Miután meggyőződhettem róla, hogy minden kiválóan működni fog, már csak a rézelemek antikolása volt hátra. S utána persze az egész összeállítása, polírozása, lakkozása.

a teszt-szerelés

előkészületek az antikoláshoz: a merítő “szerszám”

A sokórányi, -napnyi munkának, kísérletezésnek és tanulmányozásnak meglett az eredménye: igazán egyedi és személyes ajándék készült, melynek a megajándékozott is nagyon örült. Én pedig sok tapasztalattal és tudással lettem gazdagabb, melyet felhasználhatok majd a következő dobozka készítéséhez. Mert – természetesen – már meg is született az újabb ötlet… 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s