Mondhatnánk úgy is, hogy a scalemaille a chainmaille édestestvére, történelmi gyökerei pedig szintén nagyon régre nyúlnak. Már az ókortól kezdve előszeretettel használták a pikkelyekből, vagy lamellákból álló vértezetet, a világ szinte minden táján. A különböző alakú és méretű lapok anyagukban is nagyon változatosak voltak: bronzból, vasból, bőrből, de még szarvból és tobzoska pikkelyből is készítettek efféle páncélt.
Típusait tekintve két nagy irányvonalat különböztethetünk meg. Az első a pikkelyvért, melynek egyik legkorábbi és talán leginkább ismert képviselője a római Lorica squamata. A pikkelyeket átfedésben, soronként rögzítették egymáshoz, illetve többnyire szövet, vagy bőr alapra varrták fel.
Régi római pikkelyvért, a Lorica squamata másolata.
forrás: Pinterest
A lamellás páncél ezzel szemben annyiban tér el, hogy itt a különböző lemezeket nem egy hordozóanyagra, hanem csak egymáshoz rögzítették, ezáltal egy merevebb páncélzatot hozva létre, melyet leginkább a könnyűlovasok viseltek.
Edo kori (1600–1867) japán lamellás mellvért.
forrás: wikipedia
Modern kori verziójában, a scalemaille technikában általában levélforma, középen lyukasztott fémpikkelyeket használnak, amelyeket karikákkal fűznek egymáshoz, nem csak ékszereket, hanem igen látványos ruhadarabokat és kiegészítőket alkotva általa.
Scalemaille nyakkendő – by TerraLegenda
Egy pályázatra készített nyakékem, az ókori római pikkelyvértezetek mintájára összefűzve
