Az 5.000 darabos mécsestartó

Ezt az “apróságot” az amszterdami Rijksmuseum pályázatára készítettem. Bármilyen technikával készült tárggyal, tervvel lehetett nevezni, az egyetlen kitétel az volt, hogy a pályamunka a múzeum online gyűjteményében megtalálható egyik alkotásból merítsen ihletet. Hosszasan bóklásztam a virtuális termekben (tényleg figyelemreméltó az online gyűjtemény), mígnem választásom egy 20. század eleji erszényre esett.

a kiindulási alap és a végeredmény

Az erszényen található mintát terveztem újraalkotni, a tárgynak pedig egy új funkciót és jelentésárnyalatot adni. A korabeli hölgyek efféle erszényekben pénzt és más hasznos apróságokat tartottak  – újjászületett formájában óvja s védje a fényt, gondoltam, modern korunk egyik legfőbb megőrzendő értékét.

 A munkafolyamat első lépésében természetesen a mintát kellett megtervezni. A fényképről csak részlegesen lehetett leolvasni a karikák számát, úgyhogy ez inkább csak az arányokat és irányvonalakat adta. Órákat töltöttem színezgetéssel, számolgatással, míg sikerült a munkához szükséges mintatervet elkészíteni.

Mit nekem felnőtt színező! 🙂

Ezután pedig a minta alapján nekiláttam összefűzni a több, mint 5.200 darab picinyke karikát. Ezüstözött rezet és vörösrezet használtam, melyet a munka legvégén antikoltam, hogy a színvilág is hasonlítson az eredetire. Habár egészen jól tűröm a monotóniát, azért egy ekkora munka, ilyen szűk határidővel (összesen két hetem volt), pszichésen kicsit megterhelő – a végére már álmomban is a karikákat számoltam… S habár nem fűzök lassan, a sebességem (ennél a fűzési mintánál) elérte a 200 karika/órát is, de megmutatom, ez nagyságrendileg mit jelent: ott, azt a picike darabot a jobb alsó sarokban.

a nagyobbik darab pedig a mécsestartónak még mindig csak a fele…

Mindeközben elkészítettem a szükséges fém elemeket is. Először is egy tartót a mécsesnek, hogy ne tudjon elmozdulni, felborulni, kiesni. Maradván a régies megoldásoknál, ezt a tartót szegecseléssel erősítettem az aljzathoz. Amelybe került még kismillió lyuk is, hogy a mécsestartó palástját rögzíthessem. Készült továbbá egy ajtócska is, amelyet felnyitva behelyezhető a mécses.

 

Elkészülvén mindennel a mécsestartó körülbelül 18 cm magas és 5,5 cm széles lett, plusz a lánc, amely a felfüggesztést hivatott szolgálni. Különleges élmény volt egy ekkora munkát véghezvinni. Nem mondom, a felénél azért elgyengültem és felmerült a kérdés, vajon egy milliós skálán mennyire is vagyok mazochista – de persze jót nevettem és belecsimpaszkodtam makacsságomba: csakazértis befejezem időre. Így is lett. De az biztos, hogy ilyen szűk határidőre, ekkora munkát soha többé. 😀 Másrészt azóta kicsit megváltozott a karikaszemléletem is. Néhány száz darabot kell összefűzni valamihez? Ohh, hát az semmiség! S persze alig várom, hogy a következő nagy munkához nekikezdjek.

Azóta a kis “csöppség” a nappalinkban őrzi a fényt – jó ránézni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s